1933-ban az Egyesült Államokban olyan esemény történt, amely lényegében véget vetett a nagy gazdasági világválság korszakának. Az ország gazdasága válságba került, és a kormány úgy döntött, hogy államosítja az összes aranyat az állampolgároktól.
Bejelentették, hogy az aranyérmék és rudak ezentúl nem lehetnek az állampolgároknál, és elrendelték, hogy dollárért cserébe önként és kötelezően adja le őket.
Az árfolyamot úgy határozták meg, mint az aranystandard: 20 dollár és 67 cent troy unciánként. Az emberek szó szerint kénytelenek voltak lemondani aranytartalékukról, hogy a kormány több pénzt nyomtathasson.
Amikor az arany dollárért cserébe került, ez a pénz azonnal bekerült a gazdaságba, és serkentette annak tevékenységét.
Egy évvel később, amikor az emberek unciánként 20 dollár 67 centért adták aranyukat, elfogadták az aranytartalékról szóló törvényt. Először is betiltotta a dollár aranyra váltását, másodszor pedig új árat határozott meg - 35 dollár unciánként.
Képzelje el ezt a helyzetet: a polgárok 20 dollár 67 centért adták aranyukat, majd tájékoztatták, hogy az értéke már 35 dollár. A kormány pénzt csinált belőle.
Tehát van egy dollárunk, amely a globális monetáris rendszer és a globális fizetések központjává válik. A dollár hátterében arany áll, beváltható rá, más valutákat pedig dollárra lehet váltani. Hová vezetett ez?
Sok ország úgy döntött, hogy számukra is előnyös, ha behozzák aranyukat az Egyesült Államokba, és dollárra cserélik. Így az USA egyre több dollárt nyomtatott, és magát a valutát is aktívan használták szerte a világon.
De a Bretton Woods-i rendszernek (a dollár mögött arany áll) nem volt hivatott a világ monetáris rendszereinek fejlődésének végpontja lenni. Minél többet használják a dollárt a világon, annál nagyobb szükség van rá.
De ha a dollárt valóban arany fedezi, akkor nem vehetsz fel több dollárt és nyomtathatsz ki.
Charles de Gaulle francia elnök úgy döntött, hogy él a Bretton Woods-i rendszeren alapuló jogával: a dollárt aranyra váltja. A dollárt arannyal ruházzák fel, ami azt jelenti, hogy beváltható erre a nemesfémre.
Az USA kezdetben ellenállt ennek az ötletnek, mondván, hogy a dollár megbízható valuta, miért van szükségünk aranyra? Ennek ellenére dollárt aranyra váltottak. Mások is követték a példát, ami negatívan hatott a dollárra és a világ hegemóniájára.
Aztán az USA azon kezdett gondolkodni, hogyan tudnának kikerülni ebből a helyzetből.
1971-ben Richard Nixon elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan megszünteti a dollár aranyra váltását. Most már mindenki használhat dollárt, de aranyra nincs csere.
Vagyis amit az Egyesült Államok saját állampolgáraival tett az 1930-as években, azt mára az egész világ megismételte.