Volt idő, amikor számos ország állami bankja garantálta bankjegyeik aranyra váltását bizonyos áron – néha az arany tömege közvetlenül a bankjegyre mutatott.

1717-ben Newton, aki minden tudományos teljesítménye mellett a Királyi Pénzverde kormányzója is volt, de facto bevezette az aranystandardot azáltal, hogy a font sterling aranyat rögzítette. Ekkor már léteztek az első központi bankok: az Amsterdam Bank (1609), a Bank of England (1694), a francia Banque Generale (1716). Bár Newton 1717-ben a font értékét az aranyhoz kötötte, az aranystandardot hivatalosan csak 100 évvel később, 1816-ban vezették be Angliában, a Napóleon felett aratott győzelem után.

Az angol fontot akkoriban a világ legstabilabb fizetőeszközének tartották. Ez pedig indokolt volt, mert a font sterlinget bármikor át lehetett adni a banknak, és cserébe teljes értékű aranyat kaphattak anélkül, hogy mennyisége elveszett volna.

Ezután az USA átvette a bankjegyek aranyba zárásának kötelezettségét. Az Egyesült Államok Kongresszusa 1792-ben meghatározta az arany árát, de később kötelezte a bankjegyeket aranyra váltani.

Más országokban is próbálkoztak arany hozzáadásával a papírpénzhez, hogy deklarálják azok fenntarthatóságát. Ezen államok közé tartozott Belgium, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia, Oroszország (1897-1899-ben bevezette az aranyrubelt), Franciaország és Svájc.

Aranytömböt alkottak, és megegyeztek számukra egyetlen aranyárban. Ez megkönnyítette az árfolyamok újraszámítását és a kölcsönös elszámolások végrehajtását.

Nem minden ország tudta azonban folyamatosan biztosítani pénzének aranytartalmát. Oroszország 1914-ben, az első világháború kitörése miatt lépett ki az Aranymedencéből, Nagy-Britannia 1931-ben, az USA 1971-ben (lásd 1. táblázat).

1971 az aranystandard időszakának tényleges befejezési dátuma. Valamennyi ország kormánya tartózkodott attól, hogy pénzét aranyban biztosítsa. Ugyanakkor az aranyblokk országai közötti kölcsönös elszámolásokhoz feltételes, unciánként 35 amerikai dolláros aranyárat alkalmaztak.

1976-ban az aranyblokk résztvevőinek általános döntése megszűnt az aranynak a valuták értékének mérőeszközének tekinteni, árát már nem tartották mesterségesen. Ennek eredményeként az aranyat közönséges tőzsdei áruként adták el, és ára gyorsan emelkedni kezdett.